A Nordale meséje
A természet nyugalma, a lélek otthona
„Itt a világ halkabb lesz.
A reggelek lassabban indulnak.
Az esték tovább tartanak.
A hegy mesél, a szél felel,
és aki ide érkezik, talán egy kicsit önmagához is hazatalál.”
HáromhutaEgyszer volt, hol nem volt,
a Zemplén hegyei között, volt egy csendes kis vidék, ahol az erdők reggelente párába burkolóztak, este pedig aranyló fénnyel takarták be a völgyeket. Ezen a vidéken bújt meg Háromhuta, három apró falurészével: Óhutával, Középhutával és Újhutával. Nem volt hangos hely. Nem sietett sehová. Itt még a szél is halkabban járt a fák között, és ha az ember figyelt, hallotta, ahogy a hegy mesélni kezd.
Réges-régen, amikor még
mesterek dolgoztak az erdők mélyén, tüzek gyúltak a hutákban. Üveget formáltak, palackokat készítettek, amelyek később Tokaj-Hegyalja aranyló borait őrizték. A tüzek már régen kialudtak, de a történetük ott maradt a fák között, az ösvények kanyarulatában és a régi házak csendjében. Háromhuta körül az erdő nem díszlet, hanem igazi otthon. Őzek lépkednek nesztelenül a fák között, szarvasok figyelnek a domboldalról, rókák suhannak át az avaron, madarak éneke tölti meg a reggelt. Eső után pedig, amikor a föld illatos és az erdő friss, néha előbújik egy különleges kis lakó is: a sárga-fekete foltos szalamandra. Úgy néz ki, mintha az erdő egy apró, élő mesét rajzolt volna az avarra. Nem véletlen, hogy ez a különleges állat az Aggteleki Nemzeti Park jelképe is.
Aki útnak indul innen, annak sokfelé nyílik a világ
A környéket az Országos Kéktúra útvonala is érinti, így a bakancsos vándorok számára minden ösvény új kalandot ígér. A hegyek, erdei utak és kanyargós ösvények nemcsak gyalog, hanem kerékpárral is felfedezhetők. Van, ahol az út csendes erdőn vezet át, máshol dombok között kanyarog, és minden forduló után újabb zempléni látvány tárul fel. Nem messze innen régi várak őrzik a múltat. Regéc vára a hegyek fölött áll, mintha még mindig figyelné a tájat. Sárospatak történelmi utcái mesélnek királyokról, régi időkről és iskolákról. Tokaj-Hegyalja pedig, amelynek ez a vidék is a közelében él és lélegzik, borospincéivel, borászataival és éttermeivel várja azokat, akik nemcsak látni, hanem ízlelni is szeretnék a tájat.